Mivel nyolcadikos vagyok, idén kell megtanulnunk a világ egyik legszörnyűbb időszakát történelemből. A második világháborúról és a Holocaustról hallani persze borzalmas, de sajnos minden megtörtént, így muszáj tudni róla. Ma délután az évfolyam nagy része a rajzteremben ült a tévé előtt. Megnéztük a Schindler listáját, s nagyon megfogott ez a film. Az osztályfőnököm egyszer körülbelül ezt mondta: ha egy ember meghal, az tragédia, ha 10 ember hal meg, az katasztrófa, de ha ezer ember hal meg, az már statisztika. Igaza van. Eddig nem tudtuk olyan jól átérezni ezt a szörnyűséget, hiszen milliókat gyilkoltak meg, s nem ismertük őket egytől eddig. De ez a film segített átérezni, hogy minden egyes áldozat volt valaki. Anya, gyermek, apa vagy egyszerűen csak egy érző lény. Szörnyű belegondolni, s a legutolsó jelenetben láttuk, hogy maga Schindler is majdnem beleőrült a gondolatba, hogy hiába mentett meg több, mint ezer embert, a többiek odalettek. Aki már ismeri ennek a korszaknak a történelmi hátterét és úgy érzi, hogy felnőtt a dologhoz, nézze meg a filmet!