Szörnyű érzés, mikor az ember torkában gombóc van és a gyomrában fura nyomás. Nincs fizikailag baja, ez az állapot a szomorúság és a sírás előjele. Én is ezt érzem, pedig semmi nem történt velem, ami ezt kiválthatná. Egész délután olvastam, méghozzá A nővérem hugát. Nagyon megfogott, s bár a szereplők nem léteznek, mégis megrohamoznak az érzelmek a sorsuk miatt. Ám hiába gondolom azt, hogy ők csak kitalációk, nem tudom kiverni a fejemből, hogy tán megszámlálhatalan család van ugyanolyan helyzetben, mint ők és ha a sors kegyetlen, egyszer lehet, hogy én is egyszer úgy járok, mint ők. Mindezek ellenére ajánlom a könyvet, hiszen a fájdalmat jobb felfogni, megérteni és elfogadni, mint elbújni előle.

A regény a Fitzgerald családról szól. Kate 16 éves, súlyos leukémiában szenved, s hol nincsen semmi baja, hol súlyos az állapota. Szülei mindent megtesznek érte. Testvérei is máshogy élnek Kate miatt. Jesse már idősebb, nem mutatja ki érzelmeit, ehelyett, iszik, cigizik és gyújtogat, annak ellenére, hogy édesapja tűzoltó. Anna, a legkisebb hármuk közül, s azért jött világra, hogy nővérén segítsen. Alkalmas donor Kate-nek, így egész életében ő volt az, aki csontvelőt, lymfocitákat vagy bármi mást adott neki. Mikor egy veseátültetés gondolata merül fel, megkeres egy ügyvédet, hogy ne kelljen többé a szüleinek dönteniük az orvosi dolgokban, magyarán szólva, hogy ne kelljen vesét adnia nővérének. Megható story jópofa, szerethető figurákkal, meg óriási izgalmakkal, fordulatokkal! Olvassátok el, ha lehetőségetek van rá!